Szeretet jogán

Szeretném itt ebben az én gondolataimat, félelemet megosztani.Anyukámmal élek,vidéki városban.Ő a mindenem.Annyi mindent tett értem idáig amit nehéz lenne szavakkal leírni. Mindig boldogan éltünk. Szerettem volna azt hogy büszke legyen rám,de élem a gyerekek megszokott életét.Aztán elvesztette a munkáját mert bezárták a munkahelyét. Azóta megváltozott minden. Hiába írják mennyi munkahely betöltetlen mégsem veszik fel sehová. Pedig nagyon okos,és ügyes,tanult.Alkalmi munkák miatt egyre szegényebben élünk.Nem érdekel,hogy a cipőm kopott,egy nadrágom,egy pulóverem van,és régi számítógépem.Csak anya érdekel,hogy olyan legyen mint régen.Azt sem érdekel ha kikapcsolnak mindenünket,csak vele maradhassak. Mivel itt keveset keres,sokszor azért hogy nekem legyen nem eszik csak minden másnap. Egyre rosszabbul néz ki,pedig nekem szép az anyukám. Sokszor hallom, hogy sír a szobájában,de nem kér segítséget mert mindig azt mondja vannak rosszabbul élők is,inkább próbál így is segíteni másoknak.Pestre is szívesen felmenne dolgozni,de hogy napi 5000 vagy havi 70000 Ft ki tud kifizetni előre? Nem tudom mért nem kell olyan ember aki dolgozni akar 45 évesen? Tudom az idén nem lesz karácsonyunk,de ez igazából már nem érdekel. Talán csak annyi hogy a Jézuska hozzon munkát anyának, és éljünk úgy mint régen.Nagy kérés???
Megkérdeztem tőle anya mikor te fiatal voltál akkor ti is így éltetek? csak nézett elsírta magát ,és csak ennyi mondott: nem ,én pont ezért sírok, hogy nem tudom megadni azt az egyszerű életet,ami nekem volt gyerekkoromban a 80 években ,egy biztonságos otthont,jó iskolát.Hallgatok,15 évesen hogy segítsek.......???